A Heroes sorozat ötödik epizódja idén májusban került a boltok polcaira, mindössze bő fél évet kellett várni arra, hogy megérkezzen az első hivatalos add-on, valamivel normálisabb kifejezéssel élve kiegészítő is. Hammers of Fate névre hallgat a jövevény, és annak érdekében teremtetett, hogy a talán kissé megfáradt rajongók újra elővegyék a dobozkát, mely a mágikus birodalmat rejti, és nyomják tovább a bulit. Persze egy kiegészítő esetén inkább az újdonságokat illik sorra venni, van belőlük néhány, éppen csak annyi, hogy add-onnak, ne pedig patchnek nevezzük az anyagot.

Először is a régóta emlegetett új fajról, a törpe népségről egy pár gondolatot. Tudjuk róluk, hogy aprók, de annál nagyobbat ütnek, kedvelik a hideget és a sötétséget, valamint mindnek hosszú, lehetőleg vörös színű, fonatokkal ékesített szakálla van. Arról nem is beszélve, hogy többségüket olyan hülye nevekkel verték meg szüleik (és apáik apáinak apái is), mint például Hrolf vagy Grolgf. Nem csoda hogy zuzmóval borított fortressekbe menekülnek. Szóval vannak ők, a friss szereplők, és hőseik, az ún. rúnamágusok. Elég jópofa, hogy a vezérek mamut-, néhány egység pedig medveháton lovagol, de hát ki érti ezeket a kis fickókat?

Az ikrek nem gondolták volna, hogy a meghitt találkozás megnyitja az időkaput

Egységeik igen ötletesek, a törpe parasztok a jóval hangzatosabb Defender névre hallgatnak, továbbfejlesztett formájuk a Shieldguardok, akiknek roppant meggyőző tulajdonságuk, hogy hatalmas pajzsukkal védelmezik barátaikat, így kevesebb sérüléssel beérhetjük, ha beállítjuk őket legértékesebb követőink elé. A hierarchia következő eleme a „dühös kopasz”, azaz a Spearwielder (upgrade: Skirmisher), ő a sereg lándzsahajító profija. A „lovasok” (Bear Rider-Blackbear Rider) után jönnek a vérbeli kocsmai verekedők (Brawler-Berserker), majd a különböző vallási vezetők (Rune Priest-Rune Patriarch). A képzeletbeli erőpiramis egyre keskenyebb lesz, az utolsó előtti szinten a varázsló-harcosok (Thane-Warlord) állnak, azért akkor már tekintélyt parancsoló csend áll be, ha társaságukban jelenünk meg a terepen. A csúcs pedig természetesen a nagyon nagy, nagyon szép, nagyon okos sárkányok (Fire Dragon-Magma Dragon), akik rémületes leheletükkel ölnek, az ugyanis fajuk tradíciójához illően nagyrészt lángnyelvekből áll.

A törpék városaiban nem érezném jól magam, egyrészt 197 centimet provokációnak éreznék az alkoholistább fazonok, no meg szerintem izzó magma látványára ébredni mindennap kissé beteges dolog, bár képnek szép. A fajt gyűlölő népek nyilván nem is nevezik településnek, csak egyszerűen „mély, földbe ásott lyuknak”, ha azonban a játékos mélyebbre ás, klassz dolgokat találhat. A gödör oldalába vájt tárnákban ugyanis pezseg az élet, gyönyörű, faragott szobrokat, hétköznapi viskókat, kiszögellő meredélyeket láthatunk, ha jobban szemügyre vesszük a jeges metropoliszokat.

A kampány három nagy részből tevődik össze, és elvileg a törpék a kulcsszereplők, mégis az első fejezetet Haven hősként kell végigbukdácsolnunk. Az utóbbi kifejezést szó szerint kell értenünk, ugyanis a történet a legteljesebb mértékben kiszámítható, a pályák egy része ráadásul megoldható az „odaszaladok gyorsan aztán huss” módszerrel, borzasztóan illúzióromboló, mikor 15 íjásszal meg 30 paraszttal beveszem a Rettenetes Ellenség utolsó várát, mindezt másfél-két perccel a kezdés után. Nem jó a kampány, na. Idegesítők a videók, elcsépeltek a karakterek, sablon a sztori. A küldetések már valamivel szórakoztatóbbak, van random map generátor is, ahol megadhatjuk a kívánt világ alapadatait, ez a része elég jól működik a dolognak.

A történetre szót sem érdemes vesztegetni, mégis, a játékban fellelhető legjobb ötlet megértéshez kell egy kicsit tudni a cselekményről is. No nem sokat, elég annyi, hogy  a nagy honvédő háború után a királynő furcsán kezd viselkedni, joggal használhatjuk a "megőrül" szót is. Van egy Freyda nevű csaj, aki szinte tökéletes másolata Szent Isabel uralkodó asszonynak, sőt, mindketten kiköpött Sigourney Weaver-ök. Jaj, bocsánat tévedtem, a királynőnek kék szalag van a páncélján, a megszeppent lánykának meg piros. Így már nem is feltűnő, hogy tök egyformák.

Morgó és Kuka

Szóval a bolond Isabel valódi természetét néhányan jól látják, és ezek a derék polgárok elhagyják otthonaikat, hogy saját elképzeléseik szerint szálljanak szembe a világgal, vagy akármivel. Renegátoknak nevezzük őket, mert hát ugye azok. Elképesztően jó ötlet, hiszen tulajdonképpen a Haven faj egy alteregóját, tükörképét valósították meg velük, a készítők alaposan kiélték bennük alkotói kreativitásukat. Értéküket külön növeli, hogy nem tenyészthetjük őket, csak akkor rendelkezhetünk életükkel és vérükkel, ha önként csatlakoznak hozzánk. Hogy megkülönböztessék magukat normális társaiktól, vörös színű ruhákat viselnek, és figyelemfelkeltő neveket találnak ki egységeiknek. Enforcer, Crossbowman, Vindicator, Battle Griffin, Zealot, Champion, és a legjobb: Fallen Angel. Ezek például még az életerőt is szívják az ellenféltől, annyira be vannak borulva. Remek társaság, megszerettem őket. Sajnos az első kampányban a törpék masszív rasszizmust mutattak feléjük, így ki kellett őket tennem a csapatból, hogy bemehessek a rőtszakállúakhoz.

Jégkorszak 3

Akadnak még olyan újdonságok, hogy néha megtámadhatunk eddig nem látott semleges ellenfeleket (farkas meg hasonlók), illetve hogy ha több városunk van, nem kell minden települést végigjárni, ha nagyobb lényállományt szeretnénk összehozni, ugyanis visszatért a karaván intézménye is. A Hammers of Fate összességében inkább csalódás, hiszen a szokványos fantasy konfliktusokkal telepakolt sztori nem igazán köti le az embert, a térképek kiismerhetőek, a „mindig a leghosszabb úton” hitvallást követik, vagyis az egészet ki kell pucolnunk ahhoz, hogy előrébb jussunk. Kivéve, ha negyvenöt másodperc alatt szeretnénk teljesíteni őket. Ha nem lennének a lázadó egységek, kínos lenne az egész, de így fogjuk rá, hogy elfogadható. A kiegészítők átka, hogy fejlesztésükre egyszerűen nem jut annyi idő, mint az alapjátékra, s ez itt tökéletesen megmutatkozik az animációkban, átvezető szövegek minőségében is. Az igazán kitartóak eljutnak a törpe kampányig, és talán jól fognak szórakozni, a többieknek nem érdemes próbálkozni. Nekik ott vannak a küldetések, azok legalább pörögnek, meg lehet azt csinálni, amit szeretnénk.